Mónika vagyok, 37 éve hímezek. Igaz először, mint minden kezdő kislánynak, nekem is nehezen ment. Édesanyám volt az, aki türelemmel megtanította a tű és a hímző fonal használatát. Akkor még csak 8 éves voltam.

Reggelente mielőtt elindultam az iskolába hímezgettem. Egy órával korábban ébresztett anyukám, mint ahogy a diáktársaim keltek. Ez nélkül nehezen indult a nap. Ekkor még a Dunántúlon éltem. Első munkáim kisterítők voltak, majd a díszpárnák. (Mai napig is használják a szüleim.)

Talán a sors fintora?
1995-ben Kalocsára sodort az élet. Itt tanultam meg az igazi, eredeti kalocsai motívumokat. A hímzés már eddigre begyakorolttá vált. Az élet lehetőséget adott arra, hogy ebben a gyönyörű érseki városban fejleszthettem igazán a tudásomat.

Mostanra magam rajzolom, hímezem és riselinezem a szebbnél szebb darabokat. Jó érzés, ahogy a ruhák életre kelnek a minták által.

Amit nem lehet lemásolni, avagy hogyan jutottam erre a szintre

Amikor én még kislány voltam:

Saját kislányom és én most: